Nagyon boldog Gyermeknapot kívánok, ölellek szívem összes szeretetével!
Szabó Lőrinc Ima a gyermekekért
Fák, csillagok, állatok és kövek
szeressétek a gyermekeimet.
Ha messze voltak tőlem, az alatt
eddig is rátok bíztam sorsukat.
Énhozzám mindig csak jók voltatok,
szeressétek őket, ha meghalok.
Tél, tavasz, nyár, ősz, folyók, ligetek,
szeressétek a gyermekeimet.
Te, homokos, köves, aszfaltos út,
vezesd okosan a lányt, a fiút.
Csókold helyettem, szél, az arcukat,
fű, kő, légy párna a fejük alatt.
Kínáld őket gyümölccsel, almafa,
tanítsd őket csillagos éjszaka.
Tanítsd, melengesd te is, drága nap,
csempészd zsebükbe titkos aranyad.
S ti mind, élő és holt anyagok,
tanítsátok őket, felhők, sasok,
Vad villámok, jó hangyák, kis csigák,
vigyázz reájuk, hatalmas világ.
Az ember gonosz, benne nem bízom,
De tűz, víz, ég, s föld igaz rokonom.
Igaz rokon, hozzátok fordulok,
tűz, víz, ég s föld leszek, ha meghalok;
Tűz, víz, ég és föld s minden istenek:
szeressétek, akiket szeretek.
Köszönöm, hogy vagy nekem, milliószor puszillak: Anyu
2008.05.24. 20:48
A "szerencse" valójában nem más,
mint hogy az ember körülnéz,
hogy meglássa, hol vannak a barátai:
mert az angyalok az ő szavaikon keresztül hallatják a hangjukat.
Az igazi nő - így mondják évezredek óta - odaadó. Ez a természetes.
De milyen az igazi férfi? Erről soha nem esik szó.
Mint ahogy arról sem, hogy odaadni magatokat egy ilyen önzetlenségre, megbízhatóságra, egy életen át tartó, hűséges szeretetre képtelen férfinek: felelőtlenség.
Minden szeretet alapja az önmagunkkal való viszony rendezése. Elsősorban önmagunkat kell megszeretni -ez minden kapcsolatunk alapja.
Szeresd a társadat, mint önmagadat - mondja Jézus.
De mi van, ha önmagamat nem szeretem? Akkor senkit sem tudok szeretni?
Ezért én híve vagyok annak - nem az örök női szerep , hanem a jelenlegi állapotok miatt-, hogy tanuljatok meg, női barátaim, egyedül lenni!
Tanuljátok meg önmagatokat megismerni.
Jól érezni magatokat nélkülünk is.
Tanuljatok meg befelé fordulni.
Saját lelketekért is élni.
Tanuljatok meg szabadnak lenni.
Ismerjétek fel, hogy az odaadás nem azonos a méltóság elvesztésével.
Tőlünk, férfiaktól ezt nem fogjátok megtanulni, mert mi már régen elfelejtettük.
A legfontosabb, amiért éltek, nem másokban, hanem bennetek van!
Méltóságnak hívják.
Élhettek másokért. Mindeneteket odaadhatjátok a gyerekekért, a szerelemért, a férjetekért, még az életeteket is odaadhatjátok - de a méltóságotokat: soha!
Hajolj közel! Nézz mélyen és hosszan a kék mögé, nézd a vágyaidat! Az álmaidat! Érezd az érzést. Gondolj arra, mikor kaptál önzetlen barátságot, simogatást, szeretetet? Mikor léptél át saját önzéseden, hogy valakinek jó legyen? Gondolj arra, akit megbántottál. Gondolj arra, akit kedvelsz. A dombok felett, a felhők alatt mindenki szereti egymást. Táncosnők forognak és kosarukból mint konfettit szórják a boldogságot. Rád is hull! TÉGED IS SZERET VALAKI! Érzed ugye! Érzed, hogy szeretnek! Hát szeress te is, engedd megdermedt szíved érezni, legyél bátor és mutasd is meg!
Barátkozz! Simogass! Szeress!
Szeretettel ölellek:Isa:)
2008.05.19. 20:40
Ezzel a csodálatos dallal kívánok derüs hetet, sok örömet!
(Kicsit lassan tölt le, de érdemes kivárni)
Millió puszi Neked!
Hinned kell a boldogság lehetőségében, hogy csakugyan boldog légy. Az vagy, amit gondolsz, és csak azt tudod elgondolni, amiben hiszel. Ne gondolj a hanyatlásodra, mert bekövetkezik. Ne gondolj a veszteségre, mert veszteségek érnek. Ne gondolj a szomorúságra, mert lelked sötétségbe borul. Ne gondolj a rosszra, mert a mélybe taszít. A jó gondolat: ajándék. szárnyalás, magasba vágyódás, felemelkedés... Élni csupán a legtisztább vágyak szerint érdemes. Attól függően, hogy vágyaink keserűek vagy édesek, fanyar vagy boldog lesz az életünk. Képzeld el, amit kívánsz, és kívánd, amit elképzeltél. A boldogság vágy, a képzelet, hit, a cselekedet megvalósulás.
Kellemes szép varázslatos hétvégét kívánok neked ..Puszillak.Luna
2008.05.14. 21:01
Wass Albert: Rózsaszirmok
Leszállt az alkony s egy gyenge szellő
Tündér-rózsát hintett az égre,
Fülembe suttogott egy bús mesét,
S tova libbent a messzeségbe...
Egyszer, régen, mikor még volt öröm,
Egy tündér élt nyíló rózsák között,
Alatta vígan csillogott a tó
S a zord szikla bíborba öltözött...
Ha jött az est, ott dalolt a szellő,
A bércen harsogott a vad patak,
S a szellő halk suttogása mellett
Táncolt a köd, s ezüst holdsugarak...
Hanem egyszer, zúgó fergetegben
A Szélkirály orkán-csapata jött,
És elragadva a tündérlányt
Eltűnt a sötét fellegek mögött...
Azóta mindig, mikor jön az est,
S bíborban úsznak a hegyoldalak,
A szellő halkan az égre szórja
A fonnyadt tündér-rózsa szirmokat...
Én is olyan bús szellő vagyok,
Verseim picinyke rózsaszirmok,
Miket most, hogy alkonyom leszállt,
Haloványkék végtelenbe szórok...
AJÁNLOM AZ OLDALT
Új bejegyzés
Frissítés
